Hideg szél, meleg fények: egy üzleti este a Városligetben

A meghitt, nyugodt, saját tempójú estéket szeretem. Család, barátok, egy csendes vacsora, egy jó film vagy könyv, ez az én világom. A nagy, zajos társasági események sosem vonzottak különösebben. Nem tartozom a rendszeres rendezvénylátogatók közé, de időnként akad egy program, amelyre még én is tudom azt mondani: rendben, menjünk. November 26-án Tomi kollégám javaslata volt ez a kivétel. 

A novemberi este hideg és szeles volt, az a fajta idő, amikor az ember ösztönösen gyorsít a léptein. Ehhez képest a Városliget Café meleg fényei már messziről barátságosan hívtak. A szervezők forralt borral és sült gesztenyével fogadták a vendégeket, abban a pillanatban ez minden igényt eltalált. A teraszon még hosszabban is elidőztem volna, ha nem lett volna ennyire télies az idő.

A rendezvény a DUIHK Jour Fixe volt, a kamara év végi utolsó összejövetele. Itt mindenki valami másért jön: van, aki az új tagokra kíváncsi, van, aki szakmai témákról beszélget és van, aki — mint én ezen az estén — egyszerűen elkíséri a kollégáját. November végén ez egy csendes, jó hangulatú zárása az évnek. 

Odabent körülbelül hatvanan gyűltünk össze: meleg, diszkrét fények, finom falatok, halk beszélgetések. Bár nem vagyok társasági eseményeken nevelkedett típus, azt hiszem, apukámnak igaza van: ha már ott vagyok, akkor mindig találok olyat, akivel könnyedén akár egész este el tudok beszélgetni. A rendezvény óta egyébként két emberrel napi kapcsolatban maradtam, amely egy olyan estétől, amelyre eredetileg "csak kísérőként" indultam, elég jó arány. :)

A Városliget Café ablakán túl a Happy Wonderland ünnepi fényei adtak különleges hátteret az estének. A jégpálya ugyan még nem nyitott ki (nagyon, de nagyon sajnáltam), de az óriáskerék és a karácsonyi fényjáték így is olyan látványt adott, amelyhez nehéz lenne hasonlót találni Budapest más pontján november végén.

Ha az est lényege a hangulat volt: tökéletesen működött.
Ha az élmény: az is megvolt.
Ha a kapcsolódás számított: úgy tűnik, az is sikerült, akár akartam, akár nem.

Végül is van abban valami jóleső, amikor az ember kiszakad a megszokott ritmusból és talál egy estét, amely megmarad emléknek és nem azért, mert különösebben nagyszabású, hanem mert egyszerűen jó volt.