A kanapétól a kötelesrészig – Az élet inventáriuma
Az emberek többnyire az élet nagy pillanatait emlegetik: a szerelmet, a gyermek születését és a búcsút, amikor elmegy valaki, akit szerettünk. Az ügyvédi iroda falai között azonban a nagy emberi érzések – a szerelem, a bizalom, az árulás – nem fényképeken, hanem iratokban, határidőkben és döntésekben jelennek meg. A sors könyvelése nálunk zajlik.
A mi munkánk a nagy érzelmi viharok adminisztrációja. A szív ügyei nálunk a törvénykönyv hűvös, ám elkerülhetetlen nyelvére fordulnak. Az ügyvédi akták nem mások, mint az emberi drámák dokumentációi, melyek egykor tintával születtek, ma pedig a billentyűzet ritmusa kíséri őket tovább. Ez a mi hivatásunk lényege: érzelmeket fordítunk le jogi nyelvre.
Amikor a Szerelem Tönkremegy és a Tárgyak Beszélnek
A nagy szerelemből először fogadalmak és közös álmok születnek, majd mindez egy vagyonközösségben materializálódik. A mese vége gyakran nem boldogan, hanem a bíróságon ér véget. Két ember, akik egykor közös jövőt terveztek, most azon vitatkoznak, kié legyen a kanapé, kié a kutya, vagy melyik szülőnél töltse a gyermek a karácsonyt.
A jog nem ismeri a "szívfájdalom" rovatot: itt minden szavunk, tettünk és vagyonunk anyagi igényre redukálódik. Az ügyvéd dolga, hogy a méltatlanság érzését és a sértettséget beillessze a törvény szigorú keretei közé. A "soha többé nem akarom látni" a keresetlevélben csupán annyit jelent: "a házassági életközösség véglegesen megszűnt".
Amikor a gyász újrakezdi a vitát
A halál a jog nyelvén nem lezárás, hanem kezdete valaminek: a hagyatéki eljárásnak. Ez az a színpad, ahol a régi családi feszültségek utoljára még felrobbanhatnak. Nem mindig a ház kulcsa a tét, gyakran hétköznapi tárgyak: a nagymama zongorája, a nagypapa bélyeggyűjteménye. Piaci értékük sokszor csekély, érzelmi súlyuk azonban felmérhetetlen – épp ezért válnak a legnagyobb viták tárgyává.
A bizalom ára
A legfájóbb fejezet mégis az árulás. Az ember azt hiszi, az idegentől kell tartania, pedig a legnagyobb töréseket rendszerint azok okozzák, akik közel állnak hozzá. Régi barátok, akik közös vállalkozásba kezdenek és egyszer csak a bíróságon találják magukat egymással szemben. A közös álom tele volt bizalommal és reménnyel, sokszor még szerződés nélkül is: "Minek papír, hisz barátok vagyunk!"
Aztán jön egy hiba, egy elszámolás és a bizalomból papír lesz. A régi szerződés hirtelen fegyverré változik, a beadványban szerződésszegés és kártérítési igény áll. Emberileg pedig csak a lassú, gyötrelmes felismerés marad: a barátság pénzneme a bizalom volt és ez a valuta elfogyott. Az ügyfél arcán ilyenkor a tiszta hitetlenség tükröződik: "Pont ő...?"
És persze, ott vannak az örökös kalandorok és életművészek. Azok az esetek, amelyek nem a banalitásból, hanem a szándékos kihasználásból születnek. A jog is csak egy emberi termék, amelyet a kreatív elme mindig megpróbál kijátszani.
A hétköznapi háborúk
A mindennapok frontvonala két fő teret ismer.
Kertes házi viszályok: A banalitások királysága, ahol a pokol a részletekben rejtőzik. Amikor elérkezik a régóta várt, békés délután, valaki úgy érzi, most kell a kerti gépeket beindítania, lerombolva ezzel a vágyott pihenést és csendet. Ott van a fűnyíró hangja a vasárnapi rántott hús illata alatt, vagy az a kora reggeli zaj, amely a szigorú tulajdonhatáron túl is érezhetővé válik.
Ezekben az ügyekben a jog a tulajdonosok békés együttélésének alapelvei mentén igyekszik rendet tenni, megvizsgálva, vajon a zavarás már olyan mértéket ölt-e, amely sérti a többiek tűrőképességének határát.
A társasházi terror: Ide azok az ügyek tartoznak, mint a fentről érkező kopogás vagy a kora reggel végig rohanó magassarkú lépteinek ritmusa, amely szétveri szét a nyugalmat. A felső szomszéd gyerekek játékainak leejtése, vagy az az apró, de mindent felborító kérdés, hogy ki parkolt le a közös udvarban a másik helyére. A jogi rendteremtés itt a közös képviselő intézkedési jogkörével kezdődik és gyakran a jegyzőnél indított birtokvédelmi eljárásban végződik, hiszen a zavarás akár birtokháborítással is járhat.
Nincs új történet – mégis mindig új
Ügyvédként egy idő után világossá válik: szinte nincsenek új történetek. Legtöbbször szerelem és szakítás, halál és örökség, bizalom és árulás. Az ügyfél mégis meg van győződve róla, hogy az ő ügye páratlan és példa nélküli. És igaza is van. Mert bár a forgatókönyv ismétlődik, minden előadás más. Más színészekkel, más könnyekkel, más indulatokkal.
A mi munkánk nemcsak arról szól, hogy a kiabálásból keresetlevél legyen, a sérelemből igény, a bosszúságból paragrafus. Hanem arról is, hogy sose felejtsük el: minden ügy mögött valós emberi sors áll. Egy gyermek, aki két otthon között nő fel. Egy testvér, aki a múltját cipeli. Egy barát, aki elveszítette a hitét. Egy ember, akinek a vasárnapi nyugalma omlik össze a szomszéd fűnyírója miatt.
Az ügyvédi munka arról szól, hogy az élet legemberibb pillanatait szelídítsük törvényes keretbe. Nem azért, hogy elvegyük belőlük az érzelmet, hanem hogy túlélhetővé tegyük őket. Mert bár mi tudjuk, hogy a történet ismétlődik, az ügyfél számára mindig ez az egyetlen, az első, a legfontosabb.