A jog nem egy szint, hanem rendszer

Az üzleti jog kifejezés itt nem dogmatikai kategória, hanem nézőpont.

Ebben az értelemben az üzleti jog nem egy-egy jogi feladatot jelöl, hanem azt a rendszert, amelyben egy vállalkozás jogilag működik, a döntésektől a szerződéseken át a jogvitákig.

Ez a rendszer nem egy szinten működik.

Egy megjegyzés a fogalmakhoz

Mielőtt bárki dogmatikai vitát indítana: ez az írás nem jogági besorolásról szól.

A leírt szintek nem tankönyvi kategóriák, hanem egy működésorientált nézőpont elemei. Az egyetemen is így tanultuk: ugyanazt a jelenséget többféleképpen lehet értelmezni attól függően, honnan nézzük.

Van, aki így magyarázza.
Van, aki máshogy.
És mindkettő lehet szakmailag védhető.

Ez az írás nem vitatkozni akar, hanem értelmezni.
Nem jogelméleti állítást tesz, hanem szemléletet mutat.

A jogról alkotott alapvető félreértés

Az üzleti jogot gyakran úgy kezeljük, mintha egyetlen síkon létezne.
Mintha a jog ott kezdődne, ahol szerződést írunk és ott érne véget, ahol vita keletkezik.

Ez félreértés.

A jog nem ott válik problémává, ahol megjelenik.
És nem ott oldható meg, ahol először fájni kezd.

Az üzleti jog egymásra épülő szintek rendszere.
Ha ezeket összemossuk, a jog nem segít, hanem fékez. Nem azért, mert rosszul működik, hanem mert nem ott használjuk, ahol a szerepe lenne.

1. szint – Operatív jog

Az operatív jog reakció.

Ott lép működésbe, ahol a rendszer már elindult, és valami eltért a tervezett működéstől. Érdekek ütköznek. Kockázatok realizálódnak. Vita keletkezik.

Ez a jog látható része.
És jellemzően akkor kerül elő, amikor már történt valami.

Az operatív jog:

• szükséges,

• elkerülhetetlen,

• de nem irányító.

Nem tervez.
Nem előz meg.
Nem alakít működést.

Csak kezel.

Ezért az operatív jog önmagában soha nem teszi kiszámíthatóvá egy vállalkozás működését.

2. szint – Jogi struktúra

A második szint nem reagál, hanem keretet ad.

Itt nem egyedi eseményekkel foglalkozunk, hanem azzal, hogy:

• milyen döntések születhetnek,

• milyen felelősségek keletkeznek,

• milyen minták ismétlődnek,

• és milyen kockázatok jelennek meg rendszeresen.

A jogi struktúra nem problémamegoldás.
Ez kockázatcsökkentés.

Nem gyors.
Nem látványos.
De stabilitást teremt.

Itt válik a jog megelőző eszközzé, nem utólagos korrekcióvá.

3. szint – Jogi stratégia

A legfelső szint nem dokumentumokról szól.
Nem eljárásokról.
Nem jogterületekről.

Ez a szint gondolkodás.

Arról szól, hogyan tekint egy vállalkozás a jogra:

• szükséges rosszként vagy működési tényezőként,

• korlátozásként vagy keretként,

• utólagos igazolásként vagy előzetes döntési alapként.

A jogi stratégia nem egy irat.
Ez vezetői döntések összessége.

Ez a szint határozza meg, hogy a jog a működés része lesz-e, vagy csak akkor jelenik meg, amikor már nem lehet elkerülni.

Miért számít mindez?

Mert a jogi problémák jelentős része nem jogi természetű.
Hanem szinttévesztés.

Stratégiai kérdéseket operatív eszközökkel próbálunk kezelni.
Struktúrát egyedi megoldásokkal pótolunk.
És amikor a rendszer feszülni kezd, a jogtól várjuk a megoldást.

A jog akkor működik jól, ha:

• a szintjei felismerhetők,

• elkülönülnek,

• és mindegyik a saját szerepét tölti be.

Nem minden jogi feladat stratégiai.
De minden stratégiai döntésnek vannak jogi következményei.

Zárás

Az üzleti jog nem egy pont, hanem rendszer.
Nem ott kezdődik, ahol a probléma megjelenik.
És nem ott ér véget, ahol a jogvita lezárul.

A különbség felismerése nem technikai kérdés.
Ez szemlélet.

És ezen múlik, hogy a jog egy vállalkozás működésének csendes tartóoszlopa lesz vagy állandó korrekciós kényszer.

Ez a szemlélet határozza meg azt is, ahogyan dolgozom.
Nem jogágakban gondolkodom, hanem működésben.
Nem csak reagálok, hanem rendszert értek és építek.

Az együttműködés ott kezdődik, ahol a jog nem eszköz, hanem gondolkodási keret.
Ahol a kérdés nem az, hogy mit lehet megtenni, hanem az, hogy mit érdemes.

Akik így tekintenek a működésükre, általában nem sürgősségi megoldást keresnek, hanem struktúrát.